litánia az Ürességhez

Két órámat azzal töltöttem, hogy azt hallgattam xy milyen tökéletes és megismételhetetlen volt. A Nagy Ő. Soha vissza nem térő személyiség, megismételhetetlen kapcsolat.
Gyönyörű és okos, lelke fénye beragyogta az éjszakát. Nem ez az első, hogy ilyen monológot hallgattam. És bármennyire segíteni akarok és barmennyire átérzem...

Ilyenkor mindig elszomorodok.
Miért mindig én vagyok az, akinek ezt kell végighallgatnia? Miért mindig én vagyok az anya, a nővér, a legjobb barátnő? Miért vagyok mindig csak második választás. Könnyen lecserélhető, gyenge és felejteni való. Nem lehetek okos, gyönyörű, megismételhetetlen? Miért mindig nekem kell elsüppednem az önsajnálatban? Mindig ugyanaz ismétlődik, évről évre, napról napra. Ugyanazok a történetek, más emberek

Hagyom magam, mindig hagyom magam. Én vagyok a fal amire hányják a borsót. Én vagyok az edény amibe öntik a lelküket. Élettelen, semmiség. Ha betöltötte a funkciót könnyen eldobható, hisz kinek kell már?

Fél- és részmegoldások, csak mert még mindig nem tudom megismerni az embereket. Nem értem őket. Vannak, de felfoghatatlanok. Értem de mégse. Értem de nem akarom megérteni. Nem akarom, hogy ilyenek legyenek amilyeneknek látom őket.

Hazugok, gyengék. A szavak lebegnek a levegőben mint a szappanbuborékok. Éppolyan könnyen durranak ki az ígéretek is. Semmi értelme.

Nem értem, miért hiszek még mindig abban, hogy egyszer, valahol, valamikor meg fogom találni az igazit. Vagy ő talál meg engem. Vagy kölcsönösen. Egyre kevésbé megy, egyre kevésbé tudok reménykedni. Nincs, egyszerűen nincs olyan ember. Önző vagyok, azt szeretném hogyha szeretnének. Olyasvalaki akit én is szeretek. És nem akarok már csalódni, sírni, érezni ahogy a hideg végigvonul rajtam és csak keserűséget hagy hátra. nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem
De nem tudom elkerülni.

Nem kell több részmegoldás.
Elegem van a kompromisszumokból. Elegem van abból, hogy megelégszem azzal, hogy második vagyok.
Hallgatok a belső hangra, ha kell leírom egy papírra, hogy mindig tudjam mit mondott. Hajlamos vagyok torzítani, esélyeket adni, magamat álltatni. Hajlamos vagyok magamat és másokat túlelemezni.Sokat beszélek a semmiről és semmit a sokról.



Üresség. Átadom magam az Ürességnek és hagyom, hogy keresztülmenjen rajtam. Amikor elvonult, akkor magamba fordítom tekintetem  és megnézem mit hagyott maga után. Ami megmaradt, az vagyok én