Az önsajnálat egy borzasztó dolog. Mégis állandóan belesüppedek. Mintha nem lenne menekvés, mintha ez jelentené azt, hogy érző ember vagyok. Ha nem sajnálom magamat, akkor nem vagyok igazi. Nem érzek. Ha nem marcangolom magam, akkor nem is fogom megismerni, hogy ki vagyok.
De az is lehet, hogy éppen ezzel a marcangolással távolodom el egyre inkább.
Vagy /talán/ ezzel állítok magam köré egy olyan falat amivel tudatosan kizárom azt aki valójában vagyok. Mert azt nem tudom elfogadni, Mert az nem jó. Mert egyszerűen elöntik a fejemet az érzések és a gondolatok és nem tudok hozzáférni a racionális részemhez. Teljesen elönt a vörös.
De még így is valahogy, valami úton módon "normálisabb" és higgadtabb vagyok a környezetemben élőknél.
Elég volt az autoanalízisből.
Nem értem az embereket.
Aki érti őket, az hazudik.
Nema komentara:
Objavi komentar