Tao

Melankólia, letargia, depresszió, mánia, mindegyik és egyik se. Nyomokban optimizmus. Teljes elszállottság. Megszállottság. Saját magammal. Saját boldogságommal. Saját életemmel. Miért nem tudom kitörölni eltörölni megtörölni tisztára mosni? Ragad rám a múltam és a jelenem és nem menekülhetek. Nincs hova mert nem lehet csak úgy kiszakadni. Nem akarom, nem akarok itt élni. Miért nem értenek? Én se értem őket.

Nem tudnak szeretni. Nem tudok szeretni.

Miért nem érdekel senkit, hogy mi van a másik fejében? Csak én, csak én, csak én. De én se vagyok jobb. Mindig csak én. Miért nem vagyok boldog? Mások miért boldogok? Valóban boldogok? Nem baj, úgy tűnik mintha. Nekem is kell minimum a látszat. Mert kell. Mert megérdemlem. Mint a reklámban.

Nem tudom elengedni, nem tudom elfogadni. Olvasom a könyvet és nem értem. Értem de nem tudom alkalmazni. Hogy lehet mindenről lemondani? Hogy lehet nem ragaszkodni? Hogy lehet követni az útat? Hogy kövessem ha nem látom merre van? Mi marad? Lehet-e a szabadságra vágyni, ha a szabadság a mindentől elszakadás?

Senkinek sincs ideje meghallgatni, mert senkit se érdekel úgy igazából.

Helló, te kellemes időtöltés. Menjünk cipőt venni. Dugunk?

Nem látom hol az út. Homályosak a betűk.

Nem találom.

Nem tudom merre vezet.

Nem tudom hol vagyok.

Nem tudom mit csinálok.

Nem tudom mi lesz.

Nem értem mi volt.

Nem értem mi van.

A változás te magad légy.

Jó, de ki vagyok én?

Közbe azt hittem, hogy már megtaláltam a válaszokat.