Az elmélet szerint kiveszett már a szimmetria és az egyensúly az Univerzumrból. Nincs tökéletes harmónia. Ha minden tökéletes egyensúlyban lenne akkor semmi se lenne. Az anyag és az antianyag megsemmisítenék egymást. Legalábbis ezt mondják az okosok.
Lehet, hogy a harmónia igazából az egyenlőtlenségek együttes létezése?
Furamód, most mintha nem lennék elveszve. Rájöttem, hogy mi az amit akarok és mi az amit nem. Nem akarok ismét balfaszok miatt szenvedni. Nem akarom az időmet olyanokra vesztegetni akikkel nyilván semmi keresnivalóm nincs. Hallgatok arra amit Kár mondott és elfogatom amit az intuícióm mond. Az pedig azt mondja, hogy ennek nincs értelme.
Sokat gondolok Napsütésre, de szerintem neki eszébe sem jutok. Igazából mindegy, az már egy befejezett történet. Egy olyan amiből sokat tanultam és elindított a friss szelek irányába. Mindezért hálásnak kell lennem neki, még ha másképp cserbenhagyott. Még akkor is ha valószínűleg nem ugyanazon a síkon vagyunk. Valamit elindított, valami újat. Kell ennél tobb?
AB sokat gondolhat rám. Vagy egyes részeimre, nem tudom. Egy próbát megért. Pár hét az életemből. Azt hittem normális, unalmas, mindennapi. Kiderült, hogy igazam van. Üres semmiség. Egy dolgon jár az esze és a farka. Ha nem jelentkezne nap mint nap akkor valószínűleg előbb utóbb elfelejteném. Benneragadt a mindennapokban és az anyagban amiből nem tud kiszakadni. Pedig olyan kedvesnek tűnt, azt hittem jó dolog lesz a váltás a kattantakról olyasvalakire aki többé kevésbé mindennapi. Többé kevésbé. Lassan az agya is izomból lesz.
Igazából, ha valahogy össze tudnám gyúrni Napsütést és AB-t, az már egy teljesen elfogadható dolog lenne. Egy kis filozófia itt, egy kis katt ott, egy csipet mindennapi életképes normalitás, egy adag Napsütéses arcvonás.... De nem akarom embereket szerkeszteni, nem akarom tökéletesről sem ábrándozni.
Remélem érezni fogom amikor találkozom azzal akivel kell. Előbb utóbb.
Addig is, rájöttem, hogy az utóbbi időben valahogy sikerült magamra találnom. Ha nincs mellettem valaki akinek a jelenléte vagy hiánya fáj, akkor már szinte teljesen normálisan tudok működni.
A dolgok újrafelfedezése jó dolog.
